Itt a második rész. Remélem tetszik. Komizni lehet.. ;DD
Jó olvasást..:)
L.A utcái között mászkáltam egyedül. Bár szombat délelőtt van eléggé nagy a forgalom. Szokáshoz híven. Szlalonozva mentem végig a járdán, az emberek között. Zsúfoltság. Mint minden nap. A W 4th és a Broadway sarkot úgy vettem be, h legalább 3 embert magammal sodortam. Szitkozódtak egy sort, a 25-ös ajtón berontottam és a lakásunkat vettem célba. A kulcsom kikerestem a zsebemből. Kinyitottam és beléptem.
Hirtelen megcsapott az a szokásos finom illat. Fehér rózsa. Lehet csak egy ócska illatosító, amit a sarki boltban vettünk, de nagyon is jó illata van. A tornacipőm ledobtam az ajtó mellé és meztélláb folytattam utam a konyhába. Senki nincs itthon. Apu dolgozik, Anyu pedig a nagyinál van. A hűtőhöz mentem, kivettem egy üveg ásványvizet és bevetettem magam a nappaliba. A tv-t bekapcsoltam és megállapodtam egy zenecsatornánál. Az ölembe vettem a laptopomat és fél órás töltés után végre használni is tudtam. Megnéztem a különböző közösségi oldalakat, de mivel semmi érdekeset nem találtam, ezért ki is léptem. A gépet a dohányzóasztalra tettem,és elmerültem a gondolataimban.
Holnap London. Még egy nagyváros. Szerencsére csak a nyárra megyek Sophie-ékhoz, így még elég tűrhető lesz. Hát igen. Soph. Az egyik legjobb barátnőm volt. De miket is beszélek?! Most is az. úgy kb. 3 éve költöztek Londonba. Hát nah. Amikor elment, mintha kivágtak volna egy darabot a szívemből. Nem volt vmi sok barátom régebben. Szinte mindenki került. Soph volt az aki megértett. Aki képes volt velem barátkozni. Még az oviban ismerkedtünk meg. Már ott is a legjobb barátnőm volt. és ő ha azt nézzük 11 évet rám 'pocsékolt'. Egy-egy kisebb mosoly húzódott a számra,mikor feltörtek a régi emlékek. Felsóhajtottam, majd inkább kerestem a tv-be vmi érdekes filmet és belemerültem.
[...]
Reggel az ébresztőm, fülsüketítő hangjára ébredtem. Kitapogattam a készüléket és megnyomtam a kikapcsolást. Felsóhajtottam, majd kómás fejjel kikúsztam az ágyból. felvettem egy sötétzöld csőnacit egy szürke passzos pólóval. Vettem fel egy zoknit és kimentem a szobámból. Mit ne mondjak egy kicsit melegem volt. Anyu már lent volt. Rám várt.
- Jó reggelt - mosolygott rám - Egy kicsit mozoghatnál. Ha 10 perc múlva nem indulunk el, lekésed a gépet.
- Neked is. Egy pillanat. - gyors felrohantam a szobámba. Felkaptam a laptop táskát és zsebre rakta a telefont a fülessel együtt. - Itt is vagyok - rohantam vissza.
Gyors bepattantunk a kocsiba, és a reptér felé vettük az irányt...
[...]
~ A Londonba induló gép 5 perc múlva felszáll. Kérem utasainkat foglalják el a helyüket ~ szólalt meg a monoton szöveg.
- Hátakkor - fordultam a szüleim fele. - Sziasztok. - öleltem meg egyszerre őket. Egy darabig ez volt az utolsó családi ölelésünk.
Megfordultam, majd elindultam a kapu irányába. De mielőtt felszálltam volna megálltam. Sóhajtottam egyet. 'Biztos akarom én ezt??' ~ szólalt meg egy hang a fejembe... Összeráncoltam a szemöldököm,majd halványan megráztam a fejem.
LONDON, ITT JÖVÖK!!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése